Drugzone: Let Our Music Be Your Drug ( Demo – drugzoneband.tk ) Talán a legtöbben már ismerik a nevet, illetve sokan biztosan hallották is a magyar Drugzone zenéjét. Szeretek őszinte lenni és gyakran tévedéseimet is belátom, ezért elárulom, hogy mind a csapatot, mind pedig a korábbi zenekarában is igen központi szerepet kapó Lindát eléggé félvállról vettem. Hallottam egynémely kisebb konfliktusról és problémáról (például a leginkább hangos – illetve nekem annak tűnt – ld50.hu balhéról), illetve láttam, ahogy sok-sok tinilány áradozik a zenekarról, ami miatt nem sikerült megragadni az érdeklődésemet. Azután egy zenei csatornán megláttam klipjüket ( Make Me Kill ) és rá kellett döbbennem, hogy tulajdonképpen nem rossz az, amit ők csinálnak. Sőt, tovább megyek (figyelem, ezzel most olyat mondok, amit ritkán, mivel nagyon felemásak az érzelmeim a hazai muzsikákkal), úgy érzem, szükség van rájuk, de ezt a meglátásomat majd bővebben is kifejtem. Visszatérve: a Fangoria kapcsán kapcsolatba kerültem Lindával, majd miután reklámozgatásról beszéltünk, mondtam neki, hogy küldje már el a CD-jüket, mert ha megkapom, szívesen írok róla egy kritikát a honlapra. Biztos voltam benne, hogy ha esetleg nem tetszik a zenéjük, azt megérti majd, de miután a demón szereplő négy nótát végighallgattam, most éppen igyekszem feldolgozni az engem ellepő érzéseket, illetve igyekszem összefoglalni a dolgokat úgy, hogy zenehallgatás nélkül is átérezzétek, mi is az a Drugzone.   Nos, a nyitó The Damned verzéje hirtelenjében nem annyira fogott meg, erősen nyolcvanas new wave-hatás érződik rajta, ám a refrén már egy érdekesebb állatfajta, hiszen itt bejönnek a gitárok is, a végeredmény pedig egy könnyed és bulizós nóta, ami ugyan nekem talán picit túl populáris, de ettől függetlenül simán lehetne sláger az adott hallgatói rétegnek. A második You Wanna Make Me Kill már ismerős volt számomra a korábban említett klip kapcsán. Ez egy borultabb billentyűs témával indító, abszolút darkos/gótikus, némileg persze modern szám. A stílust itt már kezdhetjük behatárolni (csak az egyszerűség kedvéért). Egy csipetnyi new és drak wave, modern alapok, leginkább az Evereve csinál hasonlót, persze a saját szájíze szerint. A női ének miatt és némely zenei témának köszönhetően eszünkbe juthat az Evanescence, de már most elmondhatom, a párhuzam csak látszólagos és erősen tévedés oka lehet. Ezt már a Kill is bizonyítja (érdekes, suttogós elszállás…), de a hármas Hypnotize végképpen meggyőzött, Linda nem véletlenül lett annyira felkapva. Azt már előre leszögezhetem, hogy mind a négy dal egy-egy másik Lindát takar, és bár vannak közös jellemzők, mindig képes valami újat mutatni hangjából. Szép és tiszta énekdallamok; erőteljesebb, rockosabb perszóna; dallamos, ám energikus hang; borult suttogás és üvöltés vagy Mike Patton (!!!) korai stílusát idéző egyedi hangfekvés. Ez utóbbi pont a Hypnotize -ban, ami egy rendkívül erős szám. Az eleje beteges és sötét szinti témával kezd, utána erőszakosabb és durvább hangvételű rész következik, amit egy rendkívül erős refrén zár. Nekem talán ez a kedvencem, no persze a DM-es kezdésű és kicsike countrys beütéssel rendelkező Rose Petal mellett, amiben Linda egy olyan hangot produkál, amit női énekesnél ritkán hallani. Mély és kellemes dallamok, mellette pedig olyan hangulat, hogy az ember legszívesebben felkapná a kalapot és a gitárt, azután meg kiülne a tornácra danolászni, amíg az ivóban mókáznak a kávbolyok. Rendkívül hangulatos szerzemény. És hogy mit akarok ebből kihozni? Még nem tudom, de az biztos, hogy a CD végéhez érkeztünk, avagy kezdhetek elmélkedni valami frappáns lezáráson. Nos. Az hallható, hogy Lindáék saját pénzből és gyenge technikai körülmények között, saját erőből készítették a lemezt, ami persze a klip esetében is érvényes. DE!! És ez tényleg egy nagy DE… úgy érzem, a lelkiismeretes munka és az akaraterő benne van ebben a kis lemezecskében, éppúgy, ahogy az ötletek és a kreativitás is. Nem mondhatnám, hogy az én világom lenne a csapat megjelenése, ahogy a rajongói közönség nagy része sem az a társaság, akik közé járogatni szoktam, de (ismételten ez a de… valamit tud a Drugzone, ha egyszer mindig ellentmondok magamnak) amit el kell ismerni, azt elismerem, avagy könnyed nyugalommal és bizonyossággal jelenthetem ki: a De Facto és az Eden of Garden mellett újabb magyar zenekart találtam, ami jó marketinggel és megfelelően tálalva akár világméretű sikert is arathatna. Persze, ez nem az az ország, ahol az ilyesmi könnyen megy, ami sajnos a kiadói beidegződéseknek és elfogultságnak is köszönhető. Viszont őszintén hiszem, hogy az elektro-dark-gót-rock Drugzone egy olyan stílust képvisel nem is akármilyen minőségben, aminek helye kell , hogy legyen a hazai zenében, a sok Tankcsapda-klón, deszkás és pop-punk csapat, illetve a xxx-edik Ossian album mellett. Talán több újdonsággal szolgál. És ez a talán nem kérdőjeles volt. 10 Pont (ami nem a demo minőségének szól, hanem magának a produkcinak) Ui.: Köszönet Lindának a lemezért, a csapat iránt érdeklődni pedig a fenti internetes címen lehetséges. Ja, és szívből kívánok sok sikert a továbbiakban!

- Böjtös Gábor -

Eredeti link: http://www.fangoria.hu/kritika/cd/61.htm