A Magyar Rendőrök Használhatatlanok

Ezek a saját, személyes tapasztalataim a magyar rendőrséggel. Többször kerültem kapcsolatba velük, mint szerettem volna eddigi életemben.

1991 – Női rendőr megállít, mert nem a zebrán keltem át, hanem az úton. Igazoltatott, aztán továbbengedett. 13 éves voltam.

1993 – Anyámék garázsába betörnek egy éjjel, többek közt eltulajdonítják az ikertestvérem versenybiciklijét. Az ügyet 1 hónapon belül EREDMÉNYTELENÜL LEZÁRJÁK.

1993 – Kutyámat megmérgezik. Értesítem a rendőrséget, őket nem érdekli a dolog, lebeszélnek a további intézkedésekről. A kutyám 2 hét szenvedés után elpusztult.

1993 – Rendőr megállít, mert ketten közlekedünk egy kerékpáron Esztergom kisvárosában. Igazoltatnak engem és a testvéremet, majd figyelmeztetésben részesülünk.

1994 – Rendőr megállít, mert nincsen első lámpa a kerékpáromon. Igazoltat, majd figyelmeztetésben részesít.

1999 – Ellopják pénztárcámat a Nyugati téri McDonalds-ban. A tárcában van az összes személyes iratom és 10,000 Ft. Paksi Endrével, az Ossian énekesével voltam éppen. A rendőrök az aluljáróban nemtörődöm viselkedést tanúsítanak. Lebeszélnek a feljelentés megtételéről, mert véleményük szerint semmi értelme, úgysem tehetnek semmit, és úgysem lesz meg. Egyben azért okoskodva elmondják, hogy jobban is vigyázhatnék értékeimre.

1998 – Nokia típusú mobiltelefonomat kiemelik a hátizsákomból a Balaton partján a nyaralásom alatt. Értesítem a rendőröket, akik igyekeznek lebeszélni a feljelentésről, hiszen úgysem tehetnek semmit, és inkább tegyek le arról, hogy esetleg rátalálnak a mobilra. Én azért tettem feljelentést, értelme nem volt, és nem is lett meg a mobil.

2005 – Rammstein koncert ideje alatt, feltörik SEAT JLF 205 rendszámú autónkat. Eltulajdonítják a CD lejátszót, személyes tárgyakat, iratokat, némi pénzt és természetesen tönkretették a központi zárat. (Megjegyzem: a tolvajok az autóban hagyták az autó feltörésére használt csavarhúzót.) A rendőrség az ügyet 1 hónap után EREDMÉNYTELENÜL LEZÁRJÁK.

2006 - A próbatermünk parkolójában kiszúrják az egyik guminkat. A rendőrséget felhívom, lebeszélnek a feljelentésről. Felvilágosítanak, hogy jobban is figyelhetnék az autómra, amikor leparkolok vele.

2006 – Kirabolnak az egyik barátnőm tetováló szalonjában az Oktogontól nem messze. A pénztárcámmal kirohannak a boltból, az egyik tolvaj után eredek. Futás közben, meglátok egy rendőrautót, benne négy rendőr, akik egy piros lámpánál állnak. Odarohanok, és sírva kérem őket, hogy segítsenek. Még látni lehetett a távolban futva menekülő tolvajt, kezében a pénztárcámmal. Mondom nekik, hogy nem tudok elég gyorsan futni, de ők autóval simán elkapják, amikor a következő útra ér. A vezető ülésben lévő rendőr nemtörődöm módon elmondja, hogy nem tudnak segíteni, mert a Kossuth térre lettek vezényelve, és útban vannak oda. (Megjegyzem: Éppen akkor, éppen elég rendőr volt már a Kossuth téren, mondhatni tömegével.) Azt tanácsolják, hogy hívjam fel a 107-et. Én tovább kérlelem őket, hogy segítsenek, és párszor rávertem a motorháztetőre. A lámpa zöld lett, továbbhajtottak. Felhívtam a 107-et, ők elmondták, hogy most menjek be az kerülethez tartozó Rendőrségre, és tegyek feljelentést, bár úgy érzik, hogy semmi értelme, úgysem lesznek meg a tolvajok, időpocsékolás az egész. Bebattyogtam a Rendőrkapitányságra, 1 órát vártam, megtettem a feljelentést, és hazamentem. 1 nappal később vissza kellett mennem a Rendőrségre, hogy személyes leírást adjak a két srácról. Frissek voltak az emlékeim, két jó fantomkép készült. 23,000 Ft-ot vittek el, az összes személyes iratomat, két bankkártyát, stb. Ez akkor „kis értékű lopásnak” számított.  Az ügyet 1 hónap múlva EREDMÉNYTELENÜL LEZÁRTÁK.

2007 – Az autónk egyik ajtóját kulccsal végigkarcolják. Értesítem a rendőrséget, lebeszélnek a feljelentésről.

2009 – A volt lakótársunk nagy értékű, custom-made, tesztelés alatt lévő alkatrészekből készült kerékpárját ellopták egy éjjel a lakásunk ajtaja elől. A rács és az ajtónk között több kerékpár, és más személyes holmi is volt. Nem tett feljelentést a Rendőrségen, hiszen használhatatlanok.

2011. június 8. – A lakóhelyünk parkolójából ellopták KUL 917 rendszámú SEAT Ibiza típusú autónkat. (Négy nappal a hetedik házassági évfordulónk előtt. Patkányok!) Az erkélyünkről pont ráláttunk. A lakótelepen nincsenek térfigyelő kamerák. Ami van, az három hajléktalan férfi, akik egy szupermarket mögötti rakodóterületen élik napjaikat. Aznap éjjel PONT felénk jártak a polgárőrök, és PONT akkortájt zavarták el a három hajléktalan férfit, amikor az autónk eltűnt. Véletlen? 9.-én vettük észre, hogy ellopták az autónkat, elsétáltunk a Rendőrkapitányságra, és 1 órát vártunk, hogy feljelentést tehessünk. Már a kapuban lévő rendőr elmondta, hogy valószínűleg semmit nem tudnak tenni, és nem lesz meg az autó. Megerősíttettek ebben a feljelentést megíró és a helyszínre kiérkező rendőrök is. Azt is elmondták, hogyha vannak dörzsöltebb ismerőseim, jobban járok, ha rajtuk keresztül intézkedek. Az ügy még nincsen lezárva.