Sziasztok!

Szombat délután már haza is jöttünk Sopronból! Fasza hétvége volt! Pénteken Junkies koncerten is voltunk a Hangárban. De 1:00 körül le is léptünk, mert kimerített a sok szaunázás, pezsgőfürdőzés, szolizás meg a konditerem gépei. :) Inkább visszamentünk a szállodába aludni. Nemsokára felteszem a képeket facebook-ra meg myspace-re.

A boncterem-re visszatérve! Sok érdekes dolgot tanultam. Például abban a soproni kórházban, ahol voltunk nem boncolnak hétvégén! Ha pénteken meghal valaki, az csak hétfőn kerül az asztalra. És mielőtt valakit felboncolnának, rengeteg papírmunka van, amit előtte le kell rendezni. Mi is kitöltöttünk Renátóval egy ilyen űrlapot, meg is tartottam. Sajnos, nem volt csütörtök délutáni vagy esti halott, így nem láthattunk igazi, teljes boncolást, viszont boncoltunk mellékvesét, szivet, női agyat, és női nemiszervet. Fantasztikus volt! És basszátok meg: a formalin, amiben benne voltak a szervek (ezt nem is tudtam) jobban csípi az ember szemeit, mint az erőspaprika vagy a frissen szeletelt hagyma. Pénteken két ember is meghalt, láttuk, ahogyan lehozták őket, és az egyik férfi, olyan kövér volt, hogy összetört a szállítókocsi. A hallott szállító ember kettőt pumpált a hidraulikus emelőn, és a harmadiknál leszakadt az egész, szerencsére a hulla a kocsin maradt, de négy ember kellett hozzá, hogy beemeljék a holttesthűtő legalsó részébe. A rohadt szállítókocsi tönkremenése miatt, nem nézhettük végig a hulla öltöztetést, mert azon végezték volna a munkát. El lett küldve a szállítókocsi szerelőhöz, és csak késő este lett készen. A rohadt életbe!

Tudjátok, amikor én gyerek voltam, óriási halálparám volt, mind a mai napig bennem van, és eléggé rettegek a haláltól. Gyerekkoromban, amikor este lefeküdtem, sokszor sírtam magam álomba, közbe olyan képeket láttam magam előtt, hogy anyám és apám, nagyanyám, testvérem; csontvázként fekszik egy koporsóban a földben. Pedig én már 8 éves voltam, amikor először elkezdtem horrorfilmeket nézni... Ez a dolog aztán csillapodott a felnőtté válással, de nem múlt el teljesen. Mindig érdekelt a halál, a halál utáni lét, stb. Szerettem volna tudni, hogy mi történik a testünkkel, hová kerülünk, tisztelettel bánnak-e velünk akkor is, stb.

Amióta a boncteremben jártam, megnyugodott a lelkem. Sokkal nyugisabb vagyok a halál gondolatával. Örülök, hogy elmentünk. Olyan békés és csendes, nyugodt és tiszta hely a boncterem, és bár ugyanúgy megvannak a "belső poénok" meg a "hülyeségek" az ott dolgozóknak, igenis tisztelettel bánnak a testekkel, és a hozzátartozókkal is. Rengeteg sztorit, történetet hallottunk a két boncmester barátunktól, de nem voltak tiszteletlenek senkivel sem. Ez nagyon tetszik. Nagyon!!!

Megengedték, hogy megfogdossunk egy halott nőt, akit már felboncoltak, és összevarrtak. De mi is óriási tisztelettel fogdostuk, simogattuk. Mondtam is neki, hogy minden tiszteletem az övé, nem kívánom megzavarni, ez csak egy tanulmányi dolog részünkről. Nem vagyok én hullagyalázó, én sem szeretném, ha tiszteletlenül bánnának a hullámmal. Azt is megmutatta Renátó, hogy hogyan szokták lecsapolni fecskendővel a halott könnyeit. Fantasztikus volt! A hulla hűtőben asszem körülbelül 8-9 személy volt, de EGYÁLTALÁN NEM VOLT BÜDÖS!!!! Nincsen bűz!!!!!! Inkább amolyan hideg, klíma szag van. Mindennek olyan szaga van, mint amikor kiveszed a mirelit borsó zacskóját a fagyasztóból.

Akkor volt csak bűz, amikor megmutatta Renátó a női nemiszerveket, és felvágta a hugyhólyagot, illetve a rektum feletti részt, ahol még volt egy kis széklet. Ennyi. De ugyanolyan szag van, amikor szarsz egy jót otthon a vécén. :)

Szóval, összegezve: Hihetetlenül jó volt az egész, Renátó remek oktató, és most Tommyval mindketten BONCMESTEREK AKARUNK LENNI, és Renátó a világ leglazább arca, hogy ilyen helyen dolgozhat (meg amúgy is)!!!!!!!!!! KÖSZÖNÜNK MINDENT!!!!!!